A karfiol hófehér rózsái kiváló tápanyagforrásként szolgálnak az energiaszegény étrendek kialakításánál, mivel a növény energiatartalma, szénhidráttartalma csekély. Éppen ezért a cukorbetegségben szenvedők is szívesen fogyasztják.

A karfiol a keresztesvirágúak családjába tartozó egyéves növény. Közeli rokonságban áll a káposztával, a kelkáposztával, a brokkolival és a kelbimbóval. A Földközi-tenger keleti tájékáról származik. A növény módosult, húsos virágzatát fogyasztjuk, amelyet rózsának nevezünk. A karfiolrózsák kifejlődését többek között a hőmérséklet, a nappalok hosszúsága, vagyis a napfény, illetve a víz mennyisége jelentősen befolyásolja. A nyári nagy meleg a virágképzést gátolja. A káposztához képest a nagy hideget kevésbé tűri.

A karfiolnak az egészséges táplálkozásban nagy szerepe van, mivel a benne lévő élelmirost, és bizonyos kéntartalmú összetevők- a többi káposztafélékhez hasonlóan- védelmet nyújthatnak egyes betegségekkel szemben. Továbbá jelentős a növény C-vitamin- tartalma is.

A karfiol az egyik legfiatalabb zöldségnövényünk, amelynek fogyasztása csak a századforduló után terjedt el Magyarországon. A virágzat tömör szerkezetének köszönhetően főzés hatásra nem esik össze, és megőrzi formáját. Szerencsére szinte egész évben kapható, de a szezonja főleg nyár végén és ősszel van.

Akik emésztőrendszeri megbetegedésekben szenvednek, azoknak fogyasztása mellőzendő, mivel a növény magas rosttartalma miatt puffasztó hatású.

Konyhai felhasználására többféle alternatíva létezik. A legnépszerűbbek közé tartoznak a különféle változatú karfiollevesek, a rántott és a sült karfiol, de sokan savanyúságot is készítenek belőle.

A kertészetekben már termelnek kék színű karfiolt is. Színanyagát az antocián adja, ami vöröskáposztában és a kék karalábéban is megtalálható. A növénynemesítők ezt az anyagot hozták össze a karfiollal.