A kakukkfüvet ( népies nevén vadcsombor, tömjénfű, mézfű ) már az őseink is nagy erőszeretettel használták, ismervén számos gyógyhatását, és más fűszernövényhez hasonlóan többek között húsok tartósítására. A szertartásokon feláldozott állatokat is gyakran hintették be kakukkfűvel, hogy az istenek kedvezőbben fogadják az áldozatot.
Aki reggelente kávé helyett egy csésze kakukkfűteát iszik, hamarosan észreveheti annak gyógyító hatását: szellemileg felfrissít, jót tesz a gyomornak, elmulasztja a reggeli köhögést és általában jó közérzetet teremt. A hagyomány azt mondja róla: „a kakukkfű töményen fűszeres és aromás. Serkenti a vizelet kiválasztást és a menstruásiót, elősegíti a vetélést, normális esetben pedig megkönnyíti a csecsemő világra jöttét az anyai testből. A belőle készített ital pedig tisztítja a test belső nemes szerveit.” Számos jó hatása melett arról sem feledkezhetünk meg, hogy az iszákosságnak is a kakukkfű a legjobb ellenszere.
1719-ben Neumann Caspar fedezte fel illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot. A kakukkfű-olajat bénulás, szélütés, szklerózis multiplex, izomsorvadás, reuma és ficam esetén használjuk. 
A kakukkfüvet virágzáskor júniustól augusztusig gyüjtjük: az a legjobb gyógyhatásu amelyet a déli napsütésben szedünk le.
Elkészítési mód: Egy csésze forró vízbe tegyél két kávéskanál kakukkfüvet, hagyd 5 percig állni, majd szűrd le, és a gőzét belélegezve lassan, kortyonként iszogasd. Teáját fogyaszthatod reggeli frissítő italként is. 
Kellemes teázgatást mindenkinek.