Plinius (i. sz. 23-79) az általa leírt hét káposztaforma között valószínűleg a karalábét is említi, amikor egy vastag torzsájú fajtát jellemez, valószínűleg ez volt a caulorapa. Magyar neve az írásos emlékekben elõször 1558-ban említett német kohlrabi átvételével alakult ki, noha a mássalhangzók nyelvünkben felcserélõdtek. Ma is Németország a világ legnagyobb karalábé-termelõje és -fogyasztója.

Azon zöldségfélék közé tartozik, amelyek Európából kerültek az amerikai kontinensre, mégpedig az 1800-as
években.

 A korai, késõtavaszi, nyár eleji fajták 6-8 cm-es átmérõvel a legízletesebbek, a késõbbiek 8-13 cm átmérõvel. Ha nem szedik le idõben, a gumó elfásodik, és fogyasztásra is kellemetlenül kemény lesz. A legjobb, ha a bevásárlókosárba a kisebb darabok kerülnek. A nagyobb gumók szerkezete többnyire fás és kevéssé ízletes. A telt, sima héj annak a jele, hogy a karalábé friss. Meg kell nézni, hogy nincsenek-e a felületén féreg rágta lyukak, repedések. 

A növény magas szõlõcukor tartalma miatt tökéletes energiaszolgáltató. Sok béta-karotint (az A-vitamin elõanyagát) tartalmaz, ami gondoskodik az egészséges bõrrõl és erõsíti a látást is. Fontos továbbá a nyálkahártya védelméhez és az anyagcseréhez is. Növényi rosttartalma karbantartja a bélműködést. Fontos ásványi anyaga a szelén, a kálium kalcium, magnézium, réz és némi vas, továbbá a kén, foszfor és klór. Vitaminja az E-, B1- és B6-vitamin, a folsav, pantoténsav és C-vitamin.

Gyógyhatását a vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönheti. Hurutoldó hatású, jó bõr problémák,
tüdõpanaszok esetén. A benne levõ enzimek elõsegítik az emésztést. A karalábé leve a vitaminoknak és ásványi anyagoknak köszönhetõen antibakteriális hatású, így folyamatosan hajtja ki a fertõzõ baktériumokat.

Noha a karalábé gömbölyű, fogyasztóit karcsún tartja, nagy víztartalma miatt ugyanis rendkívül kalóriaszegény. 
Egyébként, bár a fehéres, halványzöld gumók üdébb, frissebb hatást keltenek, ezek hamarabb hajlamosak az
elfásodásra. Legjobb, ha a bevásárlókosárba a kisebb darabok kerülnek. A nagyobb gumók szerkezete többnyire fás és kevéssé ízletes. A telt, sima héj annak a jele,hogy a karalábé friss. Meg kell nézni, hogy nincsenek-e a
felületén féreg rágta lyukak, repedések. 
 
A karalábét éles késsel hámozzuk, mint az almát, és darabokra vagy hosszúkás szeletekre vágjuk.
Vastagságától függõen ne fõzzük 20 percnél tovább. Hűvös pincében a nyers karalábé több héten át
tárolható.
 
Hámozva nyersen és fõve egyaránt fogyasztható. Leveleitulajdonképpen gazdagabbak tápanyagban. Háromszor annyi vitamin és sok karotinoid vegyület van bennük. Ebbõl egyelõre fõképp a háztáji kertek állatai profitálnak.

A zsenge gumókat legjobb nyersen felhasználni. Ez jót tesz a fogaknak is. A zsenge karalábé fino rágcsálnivaló, vékony hasábokra vágva adhatjuk mártogatósnak, lehet szeletekben kirántani, reszelve megsütni fasírozottnak, és persze tölthetjük darált hússal vagy zöldséggel is. A nagyobbakból levest, fõzeléket, egytálételt vagy töltött karalábét készíthetünk. 
 

Sárgarépához és zellerhez hasonlóan nyersen reszelve vagy fõzve, felkockázva is alkotója lehet különbözõ salátáknak vagy tejföllel, metélõhagymával és fokhagymával fűszerezett kenyérrevaló krémeknek. 
Természetesen csak a friss, még nem fás karalábé használható ilyen célra, de a kicsit öregecskét is nyugodtan belefõzhetjük a levesbe íznek, csak tálalás elõtt dobjuk ki.

A fűszerek közül jól harmonizál vele a borsikafű, boróka, kapor, lestyán, szerecsendió, ánizslevél és petrezselyem.
 
Sajnos leveleit egyszerűen kidobjuk, pedig háromszor annyi vitaminjával a zsenge levelek hasznos alkotórészei lehetnének zöld salátáknak.