A kapor ismert kerti zöld fűszer, de talán nem tudunk róla annyit, amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig különleges, finom íze mellett jótékonyan hat szervezetünkre is.

A kapor őshazáját valahová a Földközi-tenger környékére, talán a Közel-Keletre teszik, innen terjedt el az egész világon. Az biztos, hogy már az ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták gyógynövényként.

Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.

A növény egy-másfél méter magasra is megnő, a kiskertekben elszóródó magokból ültetés nélkül is sok kapor kel ki. Érdemes belőle felaprítva télire is fagyasztani, így bármikor használhatjuk. Két-három vajas doboznyi kapor egész télen elég lehet a családnak. Főzelékek, húsételek, sütemények ízesítésére használhatjuk. Érdemes gyakrabban használni, hiszen jó hatással van emésztésünkre, továbbá étvágygerjesztő hatása is van – kisgyerekeknek különösen jót tesz.

A kapor Spanyolország és Portugália partjaitól a Földközi-tenger vidékén át egészen Dél-Oroszországig őshonos, és vadon jelenleg is megterem. Egy svájci, tóparti település régészeti feltárása során bizonyítást nyert, hogy termesztése az újkőkorban kezdődött, de ókori egyiptomi írások is említik, valamint kedvelt volt a görögök és a rómaiak körében is. Utóbbiaknál egyrészt a tehetősség jelképe volt, másrészt, mint egészséges fűszernövényt is nagyra tartották. Hippokratész a fehérborban megfőzött, mézzel édesített kapormag-készítményt szájöblögetésre javasolta, harci sebesülésekre, a sebek begyógyítására pedig pirított kapormag-töretet alkalmaztak.

A középkorban a kaprot bájitalok készítéséhez, gonosz varázslatok kivédése ellen használták, az 1570-es években azonban már, mint közönséges kerti fűszernövényt említik a leírások. Napjainkban a kapor elsősorban Észak-Afrika, Oroszország és Skandinávia konyhájában kap fontos szerepet.

A kapor legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja ellazítja az izmokat, különösen az emésztőrendszer izmait. Évszázadok óta használják gyomorrontás, puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére, kisgyermekek hascsikarásának enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek puffadását, de serkenti a tejelválasztást is.

Az ásványi anyagok közül igen sokat tartalmaz vasból, mangánból és kalciumból. Enyhíti a csontritkulás és reumatikus ízületi gyulladás tüneteit. Három evőkanálnyi kapormag több kalciumot tartalmaz, mint egy jó pohár tej, vitaminjai közül pedig a C-vitamin a legfontosabb.

Említésre méltó még élelmi rosttartalma, amellyel hozzájárul az emésztőrendszer kielégítő működéséhez. A kapor illóolajai megállítják a káros baktériumok termelődését - antibakteriális hatása megközelíti a fokhagymáét. Antioxidáns vegyületei semlegesítik a szervezetbe jutott szabadgyököket és más, rákkeltő hatású anyagokat.

A friss kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a csak kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra aszalódott kapor viszont már régi szedésű; keressünk inkább szárítottat helyette.

A friss kaprot mindig tegyük be a hűtőszekrénybe. Lazán tekerjük nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe.

A kapor jellegzetes ízét illóolajainak köszönheti, amelyet a növény minden része termel. Ezek védelme érdekében csak egy-két perccel tálalás előtt adjuk az ételhez.

A levél kellemes, friss ízt kölcsönöz leveseknek, salátáknak, halételeknek. Próbáljuk ki sajtételekhez, sajtos tésztaféleségekhez, tojásos salátákhoz. Igen jól harmonizál burgonyával. Segítségével remek fűszervaj készíthető. Húsokhoz és zöldséges ragukhoz is remek. A skandináv konyhában a kapor halételek gyakran kizárólagos fűszere.

A magokat savanyított zöldségek készítéséhez, húsok pácolásához, raguk és zöldségételek ízesítéséhez használhatjuk. Próbáljuk ki rizottókhoz, süssük kenyérbe, ízesítsünk vele gyökérzöldségekből készült kását. A teljesen kiszárított, ledarált magokkal sót helyettesíthetünk.

A kinyílt virágtányér kiváló ízt ad olajnak, ecetnek.

Sajnos a kapor két-három napnál tovább nem tartható el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval gyorsan felvagdalni, majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta tartósítás szinte változatlan formában őrzi meg a növény íz világát. A vastag szárak és magok inkább szárításra alkalmasak.